A háború következményei, a magas infláció és a megszakadt ellátási láncok továbbra is problémákat okoznak a divatipar számára. A szakértők globális visszaesésre számítanak az iparágban.

Az utóbbi időben ismét hosszú sorok alakultak ki a luxusbutikok előtt. A  francia luxusdivatházban, a Louis Vuitton üzletében egy színes pöttyös pizsamafelső akár 1750 Euróba is kerülhet, valamint a művészien megtervezett cégalapító kezdőbetűivel „LV” fémjelzett női kézitáskák közül is a legolcsóbb 1000-1500 Eurótól kezdődik.

Hogy van az, hogy az infláció, az emelkedő árak és a bizonytalan gazdasági kilátások ellenére az emberek hajlandóak több ezer Eurót költeni egy kézitáskára? Az árpiramisban mindig a két végletben van a legnagyobb dinamika. A luxus mindig működik, mert azt a szűk ügyfélkört kevésbé érintik a válságok. A többségnél pedig a növekvő infláció óvatos vásárlási magatartáshoz vezet a fogyasztók körében. Tavaly április és július között az amerikai fogyasztók csaknem háromnegyede választott olcsóbb márkákat, ill. terméket.

“Real-Time-Fashion” (valós idejű dívat): mindössze néhány munkanapos gyártási sorozatokat hoznak létre. Figyelmet fordítanak a közösségi médiában megjelenő keresleti jelzésekre és ezeket a termékeket három-öt munkanapon belül piacra dobják. Ez nem az,  amit korábban “gyorsdivat” (Fast Fashion) alatt értettünk. Természetesen ennek nem sok köze van a fenntarthatósághoz. Még ha a Corona alatt/után jelentősen visszaestek a tőzsdén az olyan online kereskedők, mint a Zalando vagy az About You, az onlie-shop továbbra is virágzik.